2006. február 09. csütörtök 16:37

 

Versnyi hazám

versgyűjtemény

 

Versnyi hazám - Vidor Miklós: Szemek

 

Vidor Miklós:

Szemek

Emlékszel még rám, istenem, ha
szelíd magasból hirtelen
eltűnök, csillagként leoldva
szikrás egedről fényjelem?

Hány tört tükörből rakod össze
- hisz ki ismer még így? - kemény
arcom ívét újból s örökre
egy új teremtés reggelén?

Megnézel majd sötét szemekben:
emlékem, mint hullám színén
a lepke szárnya, szerterezzen –
száz kép remeg föl s mindig én.

Barátaim, szálló szerelmek,
ó, milyennek is láttatok? –
s majd anyám szemét kérdezed meg
és akkor eszedbe jutok.
 

A versgyűjtemény nyitó oldalára

Vissza a kezdőlapra