Magyarázó Pistike meséi

 Ámazonban nálunk marhára örül az egész család, hogy a Fidel visszavesz minket a zelnemkötelezettek közé! Erről tárgyaltak a Zsivadinnal Havannában teljes 7-ét órán át étlen-szomjan, miközben csak egy kis erjesztett cukornádat fogyasztottak kubai rummal. És közben azt is megbeszélték, hogy a forradalmi zakállas elvtárs, amint az ideje megengedi, rögtön eljön hozzánk vendégségbe. Vagyis amint befejezi a nádvágást. -- Képzelem mennyit fog a Zlóbóval tárgyalni, ha már a Zsivadinnal hét órát diskuráltak! -- jegyzé amama. -- Csak az a baj, hogy eladták a Galebot. -- Hogy jön most ide a lakatos kiránduló hajója?! -- döbbene atata. -- Hát csak úgy, Tegyula, hogy a Zlóbónak majd viszonozni is kell a látogatást és az ilyen híres kötelezett vezetőhöz az illik, hogy luxushajón utazzon. -- Matild! A Galeb már régen elavult, és különben is ma már mindenki repülőn utazik. -- Az igaz, Tegyula, de hol van itt akkora repülő, hogy a Mirjanáék meg a Sesejék is beleférjenek? -- okoskoda amama. -- Nem baj, de azért én mégis örülök a Fidel érkezésének, mert hátha hoz egy kis nádcukrot. Hogy ne kelljen folyton sorba állnom, ha dunsztolni akarok. -- Matild, a Fidel nem azért jön, hogy neked cukrot hozzon! -- inté őt atata. A cukor különben ott is hiánycikk, mert csak a tizedik ötéves terv végére lesz belőle elegendő. Hanem azért jön, hogy megbeszéljék a híres kubai zoccialista jólét bevezetését és az imperializmus elleni hacot. -- Jesszusom, már megint harcolni fogunk! -- sopánkoda amama. -- Pedig én már azt hittem, hogy kezdődik a békés korszak. -- Addig nincs pihenés, zomzédasszony, amíg nem mérünk vereséget a galád imperistákra! -- jegyzé a Zacsek. Akiktől azt a szégyent is megértük, hogy az a rendes bajszos Momir nem utazhatott el New Yorkba a millenniumi ENSZ-ülésre! Mert listás. -- Szegény Momir, nekem mindjárt feltűnt, hogy olyan beesett a szeme -- sajnálkoza amama. -- A múltkor is majdnem sírva fakadt a betegsége miatt. Csak nehogy a többiek is elkapják! -- Milyen hülyeséget beszélsz, Tematild? Listásnak lenni nem betegség, hanem dicsőség. Az ő neve is ott van azoknak a patriótáknak a listáján, akik nem utazhatnak Nyugatra. -- Akkor meg nem értem, mit erőltetik azt a New Yorkot? Miért nem utazik a Momir a baráti Havannába? Jaés a jugoszláv politikus mégis megérkezik Amerikába, ahol a repülőtéren megrohanják a kíváncsi újságírók. -- Miniszterelnök úr, felkeres majd egy sztriptízbárat is New Yorkban? -- faggatják a vendéget. -- Vannak New Yorkban sztriptízbárak? -- lepődik meg a Momir. Mire a másnapi újságokban ez a címjelenik meg. Bulatovic első kérdése ez volt: Vannak New Yorkban sztriptízbárak? Ámazonban nemcsak Kubából fog majd áramlani a sok drága exportcikk, mint amilyen a finom nádcukor, a rum meg havannai szivar, hanem Oroszországból is! Mert hála az egységista kormánynak, eltörölték a vámokat a ruszikkal. Ami irtó nagy boldogság, mert a jövőben vám nélkül viszik majd a finom vajdasági búzát, de ugyanúgy mi is vám nélkül hozhatjuk be a legmodernebb szamovárt, a Zaporozsec luxusautókat, meg a szocskát minden mennyiségben. -- Én a zösses elnemkötelezett exportból a rumnak örülnék a legjobban! -- rikkantá a Zacsek. -- Tudje-e, zomzéd, hogy mi esik legjobban egy liter kubai rum elfogyasztása után? -- Ugyan mi? -- A biciklista! -- röhöge a Zacsek. -- Ami pedig a ruszkikat illeti, lehet, hogy az atomtengeralattjárót is vámmentesen adnák nekünk! -- Csak attól félek -- aggóda atata --, hogy nem lesz hol merülni vele. Mert ez a Milo gyerek amilyen kiszámíthatatlan, képes bojkott alá venni a búvárnasszádot is. És akkor már csak a Palics marad, hogy kipróbálják. -- Csak nehogy a Dunába vigyék azt a nasszádot! -- szóla amama. -- Mert a júlos Ivánmarkovics azt nagyon nem szereti. -- Mi köze a Marklovicsnak a tengeralattjáróhoz, te asszony? -- hökkene atata. -- Azt nem tudom, csak azt hallottam, hogy nagyon pikkel a Dunára. -- Nem a Dunára haragszik, Tematild, hanem a külföldi tévésekre. Ezért vetette le a kábeltévékről a cérna tévét, a horvátokat, a bosnyákokat meg a dunásokat. Nehogy befolyásolják a rendíthetetlen patrióta szavazókat. -- Szegény cérna testvérek! -- szepege amama. -- Már a júlosok is külföldinek nézik őket. -- Biztosan kissé összezavarodtak a minisztériumban -- jegyzé atata. -- Nem is csoda, mert annyi mostanában az ellenség meg a hazaáruló, hogy azt se tudják, ki a hazai és ki a külföldi! Jaés a kissé műveletlen belgrádi újgazdag felkeresi a híres ideggzógyászt, akinél egy új, művelt agyat szeretne beültetni magának. A doki mutogatja a rendelkezésre álló állományt.-- Mit szólna egy Nobel-díjas agyához? Mindössze ötezer márka! De itt van egy kiváló világűrkutató agya is, ez húszezer márka! -- És mi van abban a harmadik üvegben? -- Ó, az a legdrágább portékánk! Ötvenezer márka. Tudniillik egy kormánytisztviselőé volt, és alig van használva. PISTIKE, elnemkötelezett biciklista és zavarodott búvár
 Jaés két politikus a választási nagygyűlés szünetében arról beszélget, hogy ki hogyan keresi a kenyerét. Tulajdonképpen sokféle módja van pénzkeresésnek nálunk, mondja az egyik, de csak egy a becsületes. És melyik az?, érdeklődik a társa. Mire a barát: Mindjárt gondoltam, hogy pont ezt nem ismered!

A kepesifi@egrups.com levelező listáról.

Vissza a kezdőlapra