tevékenységének politikai elemzése volt. Ám mivel több volt benne az elismerés, mint a hibák felhánytorgatása, elterjedt a hír, hogy paktum köttetett az előző miniszterelnök és ön között, afféle "megnemtámadási szerződés". Így volt?
- Ebből egy szó sem igaz. Annál kevésbé, mert persze sokszor bíráltuk az előző kormányt. Kénytelenek is voltunk megtenni, hisz olyan pénzügyi kötelezettségeket vállalt, amelyekkel aztán nekünk kellett elszámolnunk. Úgy költekezett, mintha gazdag ország lennénk.
- Csak azért kérdeztem, mert ha így lett volna, joggal várhatott volna viszonzást. De az elmúlt két év az ön kormányának ostorozásáról szólt.
-
Ehhez már hozzászoktam. A közszolgálati rádió Vasárnapi újság című műsorának
június 18-i adása azonban minden korábbin túltett. A miniszterelnök közreműködésével
a rágalmak özönét zúdította kormányunkra.
- Ezután hívta ki ön Orbán Viktort nyilvános vitára, amelyet ő elutasított. Mit várt e vitától?
- Azt, hogy ország-világ előtt ismertesse, mire alapozzák az olyan kijelentéseket, miszerint: magyar szempontból hátrányos volt az energiaszektor privatizációja. S ráadásul mindennek az előző kormány tagjai látták a hasznát. Vagy azt az állítást, hogy nekik kell helyrehozniuk, amit mi elhibáztunk, hogy sok esetben nem az ország érdekeit szolgáltuk, és így tovább...
- A parlament nem lehet színtere az ilyen vitának?
- Dehogynem. Ám ott számtalanszor cáfoltuk az említett állításokat - hiába.
- Nem akarja esetleg interpellálni az utódját?
- Erre nem elég néhány perc. Olyan alapvető kérdésekről van szó, amelyek meghatározzák az ország helyzetét. Ilyenek például a pénzügyi lehetőségek, az eladósodás, a tömeges privatizáció következményei. Még az is elhangzott a rádióban, hogy 40 milliárd dollár az ország adóssága. Holott mi faragtuk le 22 milliárdról alig 8 milliárdra! Kérdezem: mi történt itt az elmúlt két év alatt? A miniszterelnök arra panaszkodott, hogy nekik kell helyreállítaniuk a törvényes rendet. Nos, azzal egyetértek, hogy erre most szükség van, de sajnos ezt megtenni 2002 előtt nemigen lesz lehetőség.
- Tavaly ősszel adott legutóbb interjút lapunknak, s akkor azt mondta, időnként találkoznak a miniszterelnökkel. A közelmúltban erre nem került sor?
- Nem. 1999 szeptemberében találkoztunk utoljára. Arról ki is adtam egy közleményt. Kifejtettem aggodalmaimat az uniós felkészülésről, s szóltam arról is, hogy a mezőgazdaság helyzete katasztrofális, nincs magyarázat az autópályák, a városokat elkerülő utak építésének halasztására s több más infrastrukturális beruházás bénultságára. Pedig mi 1998-ban szakmai-pénzügyi szempontból megalapozott programokat adtunk át.
- Akkoriban az is megjelent, hogy felajánlotta segítségét - nemzetközi kapcsolatait - is a csatlakozás gyorsításához.
- Igen, azt mondtam: kész vagyok lobbizni az ország érdekében. Kiterjedt nemzetközi kapcsolataimmal segíteni kívánom, hogy 2003. január elsejével az Európai Unió tagjává váljunk. S az is igaz, én nem szoktam külföldi partnereimet belső ügyeinkkel traktálni. Az elmúlt két évben amúgy is rosszabbodott az ország megítélése. Tessék csak megnézni a külföldi sajtót!
- Ezzel kapcsolatban kormánykörökben azt szokták mondani, hogy az ellenzék generálja a külföldi médiát.
- Több rokon vonást találok mostanában az ötvenes évekkel. Akkoriban volt mindenért felelős a belső ellenzék aknamunkája. Egyébként pedig sehol sem fogadják rokonszenvvel, ha egy ország vezetője kioktatja a nemzetközi partnereket.
- Gondolom, külföldön az sem különösebben rokonszenves, ha egy kormányfő állandóan az elődjét támadja. Mely vádakat sérelmez legjobban?
- Mindig és mindenütt arról beszélnek, hogy mi a múltat, ők a jövőt képviselik. Kérem, mi 1994-től friss levegőt engedtünk az országba, biztosítottuk a parlament, a demokrácia, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás intézményeinek zavartalan működését. A sajtószabadságot mint minden más szabadságjog érvényesülésének garanciáját. Teljeskörűen működött az érdekegyeztetés, a szociális partnerség intézményrendszere. Arról nem is szólva, hogy támogattuk az akkori ellenzék által kezdeményezett parlamenti vizsgálóbizottságok felállítását és ezek munkáját. Tessék mindezt egybevetni azzal, ami ma történik. Ha ez a jövő, akkor ebből nem kérünk.
- Az kétségtelen, az önök kormánya nem fukarkodott az ellenzéki jogokkal. Most is így tenne?
- Nem. Ma már másképp gondolkodom. A jogokat biztosítani kell, de a jobboldalnak tett gesztusok nemcsak viszonzásra nem találnak, hanem egyenesen a gyengeség jeleként értékelik őket.
- Ha már visszatekintünk: nem vizsgálta felül az SZDSZ-szel fenntartott kapcsolatát? Amely éppen a választások idejére hűlt le annyira, hogy akár ezzel is magyarázható a szocialista-liberális koalíció választási veresége.
- Álljunk meg egy pillanatra! 1998 elejétől talán nem az SZDSZ képviselői sulykolták a közvéleménybe: félő, hogy az MSZP túlgyőzi magát a parlamenti választásokon? Ez sokakat megzavart, s biztos támogatóink közül a vártnál kevesebben mentek el szavazni az első fordulóban. Vagy: nem én voltam az, aki 1998 késő tavaszán az SZDSZ-t jelöltem meg győzelem esetén koalíciós partnerként? A szocialista-liberális kormány jól vizsgázott, kiállta a próbatételt. Persze, egy nagy győzelmet elérő párt ne együttes kormányzást ígérjen a nálánál sokkal kisebb pártnak - mint ahogy 1994-ben tettük -, hanem a kormányban való részvételt.
- Mindenesetre: túl sokat vitatkoztak, gyakran csak erről szólt a politikai közélet.
- Ez igaz. Kormányzásunk egyik fontos tanulsága, hogy egy átalakuló, súlyos feszültségekkel terhes országban a kormány pártjai ne folytassanak nyilvános vitákat, a tennivalók kapcsán ne dilemmákat érzékeltessenek, hanem eltökéltséget. Soroljam az SZDSZ részéről bennünket ért sérelmeket? Semmi értelme. Ők is megtehetik ugyanezt. A történtek boncolgatása legfeljebb a tanulságok szempontjából fontos, hiszen a múlton már úgysem változtathatunk.
- Ami viszont a jövőt illeti: az MSZP meghatározó személyiségei más-más partnert tartanának ideálisnak. Az SZDSZ-től a nagykoalícióig terjednek az ötletek. Ön korábban a Torgyán nélküli kisgazdapártot is elképzelhetőnek tartotta. Most mi a véleménye?
- Az "is" szócska a lényeges. Ugyanis, mondjuk, a kisgazdákkal való együttműködés nem zárja ki az SZDSZ-szel vagy a kereszténydemokratákkal való szövetség lehetőségét. Nehezményezem viszont, hogy az SZDSZ egyes képviselői most is bennünket ostoroznak. Ezzel csak önmagukat gyengítik. Döntsék már el: érdekeltek-e a diktatórikus, tekintélyelvű, Európától idegen Fidesz-kormány leváltásában, vagy sem? Ha igenlő a válaszuk, akkor minden más ebből következik. Már azért is, mert érlelődik a MIÉP beemelése egy jobboldali kormányba.
- Látja ennek lehetőségét?
- Igen. Van rá esély. Tény viszont, hogy jelenleg egyedül a Magyar Szocialista Pártnak van olyan politikai ereje, amelynek révén képes leváltani a Fidesz-kormányt. Ezért is lenne fontos, hogy a szabad demokraták támogassanak bennünket. Az ország sorsa a tét. Az, hogy olyan kormány alakuljon, amely folytatja az országépítést, az abbamaradt reformokat, nem hirdet hamis küldetéstudatot, nem barátságtalan a szomszédokkal szemben, de szorgalmazza a történelmi megbékélést, az európai politikai kultúra meghonosítását. Mi nem gerjesztenénk félelmet és megkülönböztetést az állampolgárok között. Száműznénk a politikai indíttatású tömeges tisztogatás gyalázatát. Helyreállítanánk azt a társadalmi békét, amelyet a mostani kormány - feszültségek keltésével - feldúlt. Végre érdemi harcot kell folytatni a szegénység ellen. Nekünk most az a dolgunk, hogy meggyőzően bizonyítsuk: az MSZP mást, többet, jobbat kínál a népnek. Sajnos egyesek az érdemi munka helyett hamis moralizálást folytatnak.
- Mármint a szocialista pártban?
- Igen. Határozott véleményem: ha egy párt ilyen kiélezett társadalmi-politikai helyzetben elkezd moralizálni, az demoralizálja saját magát.
- Mit ért ön moralizáláson?
- Például azt, hogy egyesek a párt öntisztulásának szükségességéről szónokolnak. Ha ez a gondjuk - tisztálkodjanak. Az MSZP talán bemocskolódott? Nem tudok róla. Senki se vonhatja kétségbe a párt tagjainak erkölcsét, tisztességét. Jó lenne, ha végre mindenki képes lenne elválasztani a rágalmakat a valóságtól. Borzasztó, hogy mennyire a hazugság, a mocskolódás uralja el a politikai közéletet. Az MSZP soha egyetlen ellenfelét nem rágalmazta meg. Soha nem hazudott az embereknek. A jobboldal viszont kormányzati segítséggel apparátusokat működtet az ellenfelek lejáratására. Én aztán igazán érzékelem ezt az ellenem vezényelt támadásokban. A saját, visszaélésgyanús ügyleteit viszont igyekszik elsimítani a Fidesz.
- Láthatólag nem szereti a pártügyeket kiteregetni, de a közvéleményt most igencsak foglalkoztatják az MSZP csúcsán lejátszódó folyamatok. Először Németh Miklós, majd Kovács László nyilatkozott arról, hogy elfogadná a miniszterelnök-jelöltséget. Önnek milyen ambíciói vannak?
- Egy magát valamire tartó párt valóban nem teregeti ki a belső családi ügyeit. Tény, hogy demokráciákban az emberek joggal várják el az általuk támogatott párttól, hogy akarja a választások megnyerését. Ehhez nélkülözhetetlenek a pártot megjelenítő személyiségek. De miniszterelnök-jelöltekről beszélni még korai. Persze abban biztos vagyok: sem belőlük, sem a miniszterjelöltekből nem lesz hiány. Ami pedig engem illet: soha nem jelentkeztem egyetlen tisztségre sem. Viszont minden tőlem telhetőt megteszek az MSZP választási sikeréért.
