A kormánypártok sikerrel vették az akadályt, megtartották Búza Attila helyét.

Hallottuk az első nyilatkozatokat, alapos elemzéssel azonban még nem találkoztunk. Ezeket a pártok központjai valószínűleg nem is hozzák nyilvánosságra, ami természetes is. Mi itt a Magyar-Hon-Lapon megtehetjük viszont, hogy mélyebbre ásunk, mint a felszín.

Szeretnénk a tényekhez ragaszkodni, először is lássuk a tényleges eredményeket.
 

fordulók:	Első	Második	Első	Második
pártok	kapott szavazat		százalék
MIÉP	1 969	.	13.5	.
ZÖLD D	199	163	1.4	1.1
KDNP	217	139	1.5	0.9
MSZP	4 859	5 787	33.4	39.1
SZDSZ	648	436	4.5	2.9
HOME	231	168	1.6	1.1
MDNP-VP	832	.	5.7	.
FIDESZ	5 581	8 124	38.4	54.8
összesen	14 536	14 817	.	.
jogosultak	52 412	52 453	.	.
részvétel	14 664	14 926	27.98	28.45

Megállapításaink:

A Fidesz a második fordulóban nem kapta meg a két visszalépő összes szavazatát, ekkor ugyanis közel 8400 szavazata lenne.

Az MSZP eleve megkapta a Munkáspárt támogatását, mivel nem tudtak, (nem akartak?) jelöltet indítani.

Az MSZP 928 többletszavazata több, mint a baloldali (SZDSZ, Zöld demokrata, HOME), lemorzsolódók és a választáson való többletrészvevők száma. Koránt sem biztos, hogy az inkább baloldalinak tekinthető csoportok szavazói második körben hajlandóak az MSZP-re szavazni. Honnan jött tehát ez a többlet? Valószínűleg nemcsak 281 új résztvevő volt, hanem jóval több, viszont sem a visszalépő pártok szavazói, sem a jelentéktelenek bizonyultak tábora nem ment el másodszor ugyanolyan számban szavazni.

Az "új szavazók" körét növeli az is, hogy egy részük bizonyára a Fidesz-FKGP-MDF jelöltre szavazott, hiszen az első helynek külön vonzása van.

Az adatok alapján a MIÉP-átszavazás mértékét nem lehet biztonsággal megállapítani. Az viszont biztos, hogy a MIÉP felesleges volt a győzelemhez. Az MDNP választóinak a negyede is elég lett volna, hiszen az MSZP második fordulós eredménye csak 206 szavazattal, 0.7 százalékkal volt jobb a Fidesz első fordulójánál. Semmi nem bizonyítja, hogy a koalíció jelöltje csak a MIÉP segítségével tudott győzni. A győzelem mértékhez ugyan a MIÉP szavazói hozzájárultak, de ehhez semmiféle Fidesz-MIÉP kapcsolatra nincs szükség. Ezért vállalhatta Kövér László, hogy a kampány alatt világossá tegye: a MIÉP a Fidesznek nem koalíciós partnere, sem most, sem 2002-ben.

Az MSZP elnökségének ilyenirányú nyilatkozata tehát a szokásos szocialista blöff. Sajnos az MSZP mindennapos politikai gyakorlattá tette a hamis-mondást, ami az igazmondás ellentéte.

Van a dabasi eredménynek még néhány vonása, amelyet a grafikus ábrázolás jobban megmutat, mint egy táblázat. Az egyik ilyen a kis pártok jelentéktelenné válása. Az SZDSZ 2.9 százaléka magáért beszél. A hatalmas média hátszelet kapott HOM Egyesület eredményei sem igazolják az alapítók reményeit. A KDNP-re már talán nem is érdemes szót vesztegetni. Céljuk bizonyára az egy százalék megszerzése: az ezzel járó költségvetési támogatás biztosíthatja a maroknyi pártvezetés megélhetését. Erre - feltételezve, hogy lényegesen nagyobb lesz a résztvevők száma, mint most, 2002-ben nincs sok esélyük. Rossz lóra tett Pusztai Erzsébet is, ha támogatta volna a koalíciós jelöltet, most nem látnánk, hogy pártja esélytelen. Ha ugyanis az alacsony részvétel mellett maga a pártelnök sem éri el a hat százalékot, kizárt dolog, hogy a párt bejusson a parlamentbe.

A grafikon azt is világossá teszi, hogy 2002-t a Fidesz és az MSZP közötti választás dönti el.

Még néhány szempont a sajtónyilatkozatokhoz. Az első forduló előtt a baloldali ellenzék a választás nagy jelentőségét hangoztatta, a számukra meglepetést hozó első forduló után megindult a bagatellizálás, most meg a vádaskodás.

A koalíció közös jelöltje győzött. Ha Dabas modell volt, akkor csak az elsőfordulós összefogás modellje, mégpedig sikeres modellje lehet. Dabas nemcsak modell, hanem remény is. 2002-ben véget érhet a magyar választók útkeresése. Nem új, bizonytalan hitelű reménységet kell keresni, hanem a létező legjobbat választani. Ez pedig nem más, mint ismét egy Orbán Viktor vezette kormány.
Vissza a kezdőlapra