Az otthonmaradás hirdetője: Nagy András

1997-ben ugyancsak a Pallas–Akadémia Kiadónál jelent meg dr. Nagy András (1905–1982) csíkszeredai születésű orvos nagy sikerű könyve, a Városkép és ami hozzá tartozik, amely a második világháború előtti Csíkszeredáról szóló emlékirat.

Az 1978-ban befejezett, s most megjelent Lót visszanéz önéletírás, de szerves folytatása is előző könyvének, ezúttal saját élete tükrében (jelen kötetben 1946-ig) kaphatunk hiteles képet a századelő székely kisvárosának polgárcsaládjáról, a két világháború közötti időszak bukaresti magyar diákszerveződéseiről, egy vidéki – szombathelyi – magánklinika és egy párizsi kórház orvostársadalmáról, majd a két világháború következményeiről, menekülésről, idegenben való hányattatásról és arról, miként élte meg mindezt Nagy András és családja, s végső soron az adott kor társadalma a Csíki-medencétől Magyarországon, Ausztrián át Bajorországig... s végül újra itthon.

Nagy András könyve jóval több, mint családtörténet. Talán sorsának rendkívülisége miatt is, hiszen egy kicsit mindig „kilógott a sorból", a megszokottból: közvetlenül Trianon után nem Budapesten, hanem Bukarestben végzi az orvosi egyetemet, ami akkor több volt, mint szokatlan, sokak szemében valósággal a magyarság elleni árulásnak számított. Nagy András pedig nem annyira a szavak, mint a tettek embere volt: Bukarestben a magyar egyetemisták kis csoportjával – köztük Szemlér Ferenccel, Nagy Sándorral, Kányádi Bélával, Nagy Borbálával (Nagy András testvére, későbbi írónő) – megalakítják a Koós Ferenc Kör Diákosztályát, amelynek első elnöke Nagy András volt, vállalva a diák-önsegélyezés és anyanyelvi önnevelés feladatait. Miután summa cum laude diplomázott, egy szombathelyi magánklinikán dolgozott, majd a párizsi Salpetriere kórházban nyer asszisztensi címet. A harmincas években Gyulafehérváron él: Majláth püspök kezelőorvosa, a medicina pastoralis tanára a teológián. A negyvenes években újra Csíkszeredában él: Csíksomlyón megalakítja a vidék első szülőotthonát.

Fiatalkorától kezdődően foglalkozott egészségügyi neveléssel (tankönyvet is írt), e témában Erdély-szerte előadásokat tartott, ismeretterjesztő cikkeket írt. Orvosi elhivatottságát mi sem bizonyítja jobban, mint önéletírásában a sokszor fölbukkanó önelemző lelkiismereti aggály – mindent megtettem-e, amit emberi és szakmai erőm, képességem engedett? –, amelyet az őszinte és mindig szolgálatkész segíteni vágyás, a hallatlan szerénység táplál és nem utolsósorban az a tiszta lélekből születő vallásos hit, amely az embert, a szellemiséget és lelket soha egyetlen pillanatig sem rendeli alá az anyagi javaknak. Sorsa kihívások sorozatát tartogatta számára. A kommunizmus éveiben alcsíki kör orvosként páciensei körében nagy tiszteletnek örvendett következetes és soha el nem titkolt katolikus – vallásos – magatartása miatt, de hát ez nem volt rokonszenves az akkori hatalmasságok szemében; a háborúk és menekülések, a mindent-elvesztések megpróbáltatásai után még 1956-ot is megszenvedi: fiát, Benedeket börtönbe zárják… Mintha egy korszak erdélyi magyar értelmiségének minden keresztjét hordania kellett volna!

Dr. Nagy András életének nagy részét Csíkban élte le, s bár magas fokú képzettsége lehetőséget jelenthetett volna számára a szülőföld elhagyásához, mindvégig az otthonmaradás hirdetője és példaképe maradt… míg élt, emberi méltósága által, s most a személyes cselekvés helyett e könyvvel – élete eseményeinek feltárásával – buzdítva önzetlen szolgálatra, s ha életünk úgy hozza, áldozatvállalásra is mindenütt és mindenkor az emberség s a tisztesség nevében.

Kozma Mária
Hargita Népe
Csíkszereda

Vissza a kezdőlapra