II. Feladat-, téma- és programjavaslatok témakörök szerint

1. Ki a polgár? Az alkotó közösségi ember: a katedrálisépítőtől kezdve a dán népfőiskolákon át a keresztényszociális gondolkodókig. Rövid ismertető kiadványokat kell szerkeszteni e témakörben, kiadni, terjeszteni, bibliográfiát összeállítani.
2. A “szabadság és tulajdon”-tól a “szabadság és jólét”-en át a “szabadság és összetartozás”-ig jussunk el (az első kettő a polgári kormányok választási jelszava volt, a harmadik a lehetséges következő jelszó). Tisztázzuk a magunk számára ezeket az alapfogalmakat, összefüggéseiket. Beszélgetőfüzeteket kellene összeállítani e témakörökben, a polgári köri találkozások témájául.
3. Szembenézés a közelmúltunkkal. Ez a témakör számvetés és leszámolás kell legyen a Kádár-korszakkal. (Ez nehezebb, mint a Rákosi-korszak, akkor az elkövetett bűnök nyilvánvalóbbak voltak, a társadalom összetartása erős volt – ezért robbanhatott ki az 56-os forradalom. A Kádár-korszak viszont elrothasztotta, feloldotta ezt az összetartó szövetet, az embereket észrevétlenül egymás ellen fordította.) Konkrét történeteket, eseményeket, megaláztatásokat, sivárságokat, hazugságokat gyűjtsünk, amelyek erre a nagyon veszélyes, lopakodó, mocsarasító diktatúrára voltak jellemzőek. Ezekből egy népi “oral history”-t formálhatunk. (néhány példa: származási, iskolázottsági diszkrimináció a továbbtanulásban, a hangulatjelentések világa, a tömbbizalmik, a házmesterek uralkodása, a tanácstagok világa, a látszatválasztások, a panelházas lakótelepek felépítése az élő közösségek felrobbantása árán, a zártkertek tömegessé tétele, ezáltal a társadalom további atomizálása stb.)
4. A polgári gondolkodásra jellemző a tágabb kitekintés, az európai, sőt a világra néző horizonton való gondolkodás. Mit jelent számunkra Európa? Mivé fejlődött, mik az értékei, mik a gyengeségei? Hová igyekszünk, hol vagyunk mi – valóban Európában vagyunk, abban az Európában, amelyben lenni szeretnénk? Ez nem “euroszkepticizmus”, hanem a józan számbavétel és egy öntudatos kitekintés igénye. Ebben számítani kellene olyan szakemberekre – történészekre, jogászokra, közgazdászokra, papokra, pedagógusokra, orvosokra stb. -, akik a polgári körök számára előadásokat tartanak, beszélgető-, ill. munkafüzeteket készítenek elő, tájékoztató anyagokat állítanak össze.

Gyökereink számbavétele. Honnan jöttünk? Kikből áll a szűken vett ill. a tágabb családunk? Polgári köri e témájú beszélgetésekhez részletes témajavaslatok kellenek. Ezek a találkozások bemutatkozásokra alkalmasak a kör felé, ill. az egyén felé, hogy számbavegyék, hogy valójában honnan indultak, a szerteágazó rokonságot is beleértve.
5. A polgári lét egyfajta erős öntudatot jelent. Ehhez járul a helyes és kiforrott önismeret. E téren is segíthetünk egymásnak. Valójában minden polgári kör egyben önismereti kör is: a homlokodra van írva a neved, más tudja csak elolvasni, hogy ki vagy! Nagy feladat, nagy a felelősség. E téren is segítséget nyújthatnak a gyakorlottabbak az érdeklődőknek. Kiadványokat lehet adni, könyvajánlásokkal lehet segíteni ezt a témakört.
6. Mit tehetünk mi, mint polgári kör? Számbavenni, pl. e füzet alapján, akár fejezetenként. Ez is több csoporttalálkozó témája lehetne. Ezek a beszélgetések a kör sajátos adottságainak, erejének, karizmáinak számbavételét is jelentheti (karizmánk az, aminek felhőtlenül tudunk örülni, amiért szívből tudunk lelkesedni).


B./ Kereszténységgel, vallásgyakorlással, istenhittel, erkölccsel kapcsolatos feladatok, programok

A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis saját városaikban, nem beszélnek külön, szokatlan nyelven, nem is élnek másoktól jellegzetesen különböző életmódot. Nem eszmélés, nem is agyafúrt emberek kiagyalása által fedezték fel ezt a tant, nem is emberi bölcselkedésre esküsznek, mint sokan mások. Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogy kinek-kinek a sorsa rendelte és öltözködésben, táplálkozásban, az élet más dolgaiban alkalmazkodva az őslakók szokásaihoz csodálatos és egyaránt hihetetlennek tűnő életformával tűnnek fel. Saját szülőhazájukban élnek, de mint jött-mentek, mindenben részt vesznek, mint polgárok, és mindent eltűrnek, mint idegenek, minden idegen táj szülőföldjük és minden szülőföld idegen világ nekik. Házasságot kötnek, mint mások, gyereket nemzenek, de magzatelhajtást nem végeznek. Közös az asztaluk, de nem az ágyuk. Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de országuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk fölülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket meg mindenki üldözi. Nem ismerik, de mégis elítélik őket, halál a sorsuk és életre támadnak … ami a testben a lélek, az a kereszténység a világban.

A Diognétos-hoz írt levél részlete

1. Az európai tudat és eszmeiség gyökerei a kereszténységhez kötnek minket, ezért fontos a kereszténységgel kapcsolatos ismeretek átadásához fórumokat teremteni – lehetnek direkt ilyen polgári körök, amelyek ebben előrébb járnak, előadásokkal, találkozásokkal, írásokkal, könyvajánlásokkal, személyes beszélgetésekkel segíthetik a többieket. (A témák terjedhetnek a tízparancsolattól a nyolc boldogságig – mit jelentenek ezek a személyes életemben, közösségeink számára, kicsoda Jézus, mit üzen számomra?) Nem elég persze az ismeret, a kereszténységet gyakorlattá is kell tenünk, az elkötelezett hit építésével.
2. A vasárnap, az ünnepek tartalma, megszentelése, egyéni, családi, közösségi szinten – e téren is vannak gyakorlottabb körök, baráti társaságok, kisközösségek, amelyek segíteni tudnak. Az idetartozó programok rendkívül változatosak lehetnek: az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok feltámasztásától és gyakorlásától a vasárnap “rítusának” megteremtéséig. Transzcendens élmények, a test-lélek-szellem egységének megélése – részvétel olyan találkozókon, programokon, amelyekben el tudunk szakadni a hétköznapok szorításától, pl. zarándokutak, vagy olyan túrák révén, ahol nem csupán a fizikai teljesítmény és a kikapcsolódás a cél (ez is pozitív és közösségformáló persze), hanem ennél több – a lelki-szellemi feltöltődés is.
3. Fel kell hívni a figyelmet a csend szerepére, “csendperceket, -órákat, -napokat” kell teremteni, e téren is vannak gyakorlottabb közösségek, amelyek e téren segíteni tudnak. Fel kívánjuk hívni a figyelmet a lelkigyakorlatok fontosságára, ki kellene dolgozni a keresők, sőt az ateisták lelkigyakorlatát is (ebben szintén számítani lehet az egyházak, a szerzetesek, papok, gyakorlottabb közösségek részvételére)
4. A bűnök, a vétkek, az erkölcsi tartás – újra megtanulandó alappillérek abban a világban, ahol a bűn fogalma relativizálódik, a bűnös és az áldozat könnyen – manipulatív módon - összekeveredik. E téren az iskola keveset segít, a családoknak, a közösségeknek kell ezt példával, tanulással, egymásra figyeléssel pótolni.
5. A kiengesztelődés gyakorlása (magammal, társaimmal, a világgal) elengedhetetlen egyéni és közösségi feladat. Jean Vanier – korunk egyik élő szentje – mondta azt, hogy “a közösség az ünnep és a kiengesztelődés helye”. Rengeteg harag, fájdalom, megbántottság él bennünk, de mi is okozunk hasonlókat. Amennyiben ezeket nem tudjuk feldolgozni, nem tudunk kiengesztelődni önmagunkkal és egymással, akkor ezek méreggé válnak és összeadódva megmérgezik, lehetetlenné teszik az életünket, megszüntetik a kommunikációt. A kiengesztelődés a személyes szinttől a legmagasabb közösségi szintig terjed. A polgári köröknek szolgálnia kell az ország megosztottságának a megszüntetését - ehhez változatos formákat és teret, kapcsolatokat kell teremteni. Alsó - személyes - szinten kell megkezdeni a kiengesztelődést, a múlt gyógyítását. A kiengesztelődés a másként gondolkodókkal való párbeszéd egy rendkívül fontos találkozási területe lehet.
6. Meg kell érteni a böjt értelmét, mit jelent a test és a lélek számára? Tanulni és tanítani ezt, felhívni a figyelmet az összeszedett készülődés fontosságára – különösen karácsony és húsvét előtt az advent és a nagyböjt időszakában. Fel kell támasztani az ezen időszakokhoz kapcsolódó szokásokat. Nagy segítséget nyújthatnak az e téren több ismerettel bíró közösségek.