2005. szeptember 29. csütörtök 22:53
A Magyar Európai Üzleti Tanács 2005. évi jelentéséből
Makrogazdaság
q Magyarország gazdasági növekedése elmarad a Visegrádi Négyek többi országa mögött. Ráadásul 2004-ben a magyar gazdasági növekedésnek (4,2%-ból) több mint 1% a rendkívül jó termés következménye. Hazánk számára hátrányt jelent, hogy kiadási oldalon továbbra sem indultak meg a reformfolyamatok, amelyek a kiadások visszaszorításával elsősorban az egyensúly visszaállítását, valamint az államháztartási hiány csökkentését tennék lehetővé. Ezért kell Magyarországnak egy professzionális, az euró mielőbbi bevezethetőségét elősegítő fiskális gazdaságpolitikát és ehhez illeszkedő stratégiát kidolgoznia. Az euró bevezetése a magyar gazdaság növekedési potenciálját várhatóan 0,6–0,9%-kal fogja növelni, ami a magyar vállalatok számára árura és szolgáltatásra költött évi 800 millió eurót jelent.
q A forint felértékelődése jelentős lépés volt az infláció kezelésében. Egy forint-leértékelés (a „gyenge forint” politikája) szinte biztosan inflációs nyomást generálna a gazdaság nyitottsága és a kiskereskedelmi piacok szerkezete miatt. Ezen túlmenően a magyar vállalatok zöme az importált alkatrészek és a devizafinanszírozás miatt ki van téve árfolyamkockázatnak, az importenergia árának pedig mindannyian. Ennek eredményeként a vállalati szektor nagyon keveset nyerne a gyenge forinton még rövid távon is, hosszú távon pedig bizonyosan veszítene. Valójában az erős forint ellenére a magyar exportőrök piaci részesedése nőtt az eurozóna piacain.
q A költségvetés stabilizálásának mindenképpen prioritássá kell válnia. A magyar fiskális politika elvesztette hitelességét. Ez a magasabb kockázati felár hátrányos a vállalati szektor számára.
q A jövőben szükséges fejlesztési beruházások volumenét tekintve az államadósság nagyon magas, és tovább növekszik. További probléma, hogy a konzervált elosztási rendszerek felszívnak minden pénzt, és nem szabadulnak fel források előrevivő fejlesztésekhez.
Problémák
q A kormányzati szektornak működési költségeit tekintve relatíve szűkülő források között kell megtalálnia a hatékony, szolgáltató kormányzathoz vezető utat. Ennek egyik legfontosabb eleme a központi kormányzati szervek teljesítményét mérő rendszer kialakítása és bevezetése, amely jelenleg mind alkalmazott módszereiben, mind a szervezeti-irányítási viszonyokat tekintve kaotikus képet mutat. Ennek eredményeként lassú létszámcsökkentés lenne megvalósítható, amely nem egyenlő a jelenlegi radikális létszámcsökkentés bejelentésével.
q Az uniós források önmagukban nem jelentenek garanciát a felzárkózásra. Az EU-támogatások katalizálni tudják a növekedést, de az alapvető feltételeket a magyar gazdaság- és társadalompolitikának kell biztosítania. A jelenlegi kormányzati struktúra munkamódszerében és szervezeti felépítésében alkalmatlan arra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv programját kezelje. Ha nem változik meg a kormányzati és közszolgálati struktúra, az államigazgatási struktúra, ha nem alakul ki a folyamatalapú munka – mérhető célkitűzés, mérés, visszacsatolás klasszikus ciklusa –, Magyarországnak esélye sincs arra, hogy az EU-forrásokat hatékonyan használja fel. Be kell látni, hogy a jelenlegi bürokrácia alkalmatlan ilyen jellegű feladatok kezelésére.
q Az adórendszer struktúrája, bonyolultsága és kiszámíthatatlansága nagyon nagy versenyképességi hátrány, amelyen a bevételek szinten tartása mellett is érdemes változtatni. Adózás után a munkavállalók zsebében kevesebb pénz marad idén, mint tavaly. Ezzel a jelentős adómennyiséggel együtt is Magyarország költségvetése még mindig nincs egyensúlyban. A kormányzat jelen erőfeszítései ellenére is azt kell érzékelnünk, hogy nem történt lényeges változás, így csak megismételni tudjuk javaslatainkat.
Alapvető fontosságú kérdés a teljes adóterhelés komplex áttekintése az egyes elemek kiragadása helyett. Magyarországon két közteher jelent alapvető versenyképességi hátrányt. Az egyik az Európai Unióban ismeretlen helyi iparűzési adó, a másik a béreket terhelő közterhek.
q Az adóhivatali ellenőrzés a korábbinál háromszor hosszabb ideig tart, és az áfa-visszatérítés is jelentős késedelmet szenved. A társaságok nem tudják kifizetni beszállítóikat, akik cserébe nem szállítanak, így ez drámai hatást gyakorol versenyképességükre, különösen a kis- és közepes vállalatok esetében.
q Magyarország számára kihívás, hogy szembenézzen az ázsiai versenytársak megjelenésével és azzal a reális veszéllyel, hogy ha a legnagyobb magyarországi exportőrök termelésük akár csak felét átirányítják Kínába, az a GDP csökkenését jelentheti. Fontos tehát az ország számára, hogy ne csak új befektetőket vonzzon, hanem megőrizze a már jelen lévőket. A magas munkaerő- és annak járulékos költségei, valamint az adóterhek miatt Magyarország drágává vált. Ezt támasztja alá, hogy több összevont regionális beruházás nem Magyarországon valósul meg. Szlovákia, Lengyelország, Csehország például ebből a szempontból versenyképesebb. Nyilvánvalóan Magyarország nyugat-európai összehasonlításban még mindig kedvező helyzetben van, ez azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Magyarországnak nem Nyugat-Európánál kell olcsóbbnak lennie, hanem az újonnan csatlakozó országok között kell versenyképesnek maradnia. Számos beruházás irányul Magyarország helyett Szlovákiába, míg sok esetben szlovák munkahelyeken magyar munkaerőt alkalmaznak.
q A strukturális reformok elmaradása lényegesen rombolja az ország versenyképességét és növekedési kilátásait, ezáltal tovább növelve az államadósság fenntartásának társadalmi költségét.
q Az a tény, hogy Magyarország népessége csökken, hosszú távú veszélyt jelent az ország versenyképessége, valamint a szociális és jóléti rendszer szempontjából. A kockázat, hogy rövidesen nem lesz egyensúly az aktív és inaktív népesség között, fokozódik. Ez nemcsak az aktív népességre, hanem a nyugdíjrendszerre is nyomást gyakorol.
Javaslatok
q Először a kiadási oldal csökkentésének legalább 3–5 évre szóló programját kell elkészíteni, majd az itt felszabaduló forrásokat lehet részben adócsökkentésekre, de elsősorban az infrastrukturális beruházások társfinanszírozására, az NFT-programok társfinanszírozására fordítani, amelyek sokkal fontosabbak az ország szempontjából, mint a mostani vagy az egy-két éven belüli adószint.
q Az autópályák és vasútvonalak egyidejű fejlesztése szükséges. Ha az ország csak autópályák építésére koncentrál, közép- és hosszabb távon újratermelődnek környezetvédelmi problémák, a vasútvonalak fejlődésének lemaradásával nőnek a szociális különbségek. Budapest a közlekedési infrastruktúráját tekintve nem állja ki a versenyt.
q Hosszú távú, átgondolt energiapolitikára van szükség – a lehető legkevesebb pluszköltséget előidézve, kiszámítható szabályozók mellett. Ugyanez érvényes a környezetvédelemre.
q Az iparági szabályozásban és törvénykezésben az átláthatóságnak kell kiemelt szerepet kapnia.
q Az egészségügy a gazdaság és versenyképesség szempontjából is kitörési pont lehet, akár exportszolgáltatás-szinten is. A magyar gazdaság szerkezete fejlett, magas a szolgáltatásarány, de alacsony a szolgáltatásexport. Épp az egészségügy privát részei, a fogászat, gyógyturizmus bizonyították, hogy lehetséges magánkezdeményezéssel és - finanszírozással színvonalas exportszolgáltatást nyújtani.
A magyar adóforintokból képzett orvosok elvándorlásával a képzésükbe fektetett tőke is elvész az ország számára.
q Az HEBC szerint különös súlyt kellene fektetni a modern gazdaság követelményeinek megvalósítására, azokra a pontokra, amelyeket a munkaerőpiac támaszt feltételül, mint például a nyelvi készségek fejlesztésére, különös tekintettel az angol nyelvre. Legyen törvényileg garantált hosszabb távon a finanszírozás mértéke.
q Az állami és magánpartnerség (PPP) ösztönzése.
Korábbi HEBC anyagaink:
.
Vissza a kezdőlapra