2005. május 12. csütörtök 12:21

 

Mikor tértünk le a helyes útról?

 

Most, hogy a kormányoldalról tagadhatatlanul – bár Gyurcsány és tsai igyekeznek ezt tagadni – kezdetét vette a választási kampány, nem árt elgondolkodnunk azon: honnan is jutottunk idáig. És hol is tartanak – ők. Természetesen a teljesség igénye nélkül vállalkozhatunk erre – de azért villantsunk fel néhány sarokpontot. Kezdjük a polgári kormány vezetőjének beszámolóival; részletekkel Orbán Viktor 2001-es és 2002-es ország-értékelő beszédeiből.

Részletek a 2001-es ország-értékelő beszédből

Részletek a 2001-es parlamenti ülésszakot megnyitó beszédből

Részletek a 2002-es országértékelő beszédből

A három beszéd tényeinek kiragadása, rendszerbe állítása után a kép meglehetősen egyértelmű egy dinamikusan fejlődő, perspektivikus kormányzat működéséről. Amely, mint tudjuk, 2002-ben sajnálatos módon megtört – jött a szocialista kormány felelőtlen ígérgetése, és az éle ezt követő „ócsítása”… Kezdődött a „száznapos” programmal.

Az első száz nap Medgyessy-programja

Ami a fentiekben az ország gazdasági helyzetét illető kérdéseket jelenti: valamennyi lépést tartalmazta az Orbán-kormány négyéves elképzelése, figyelembe véve a fokozatosság és (be)tarthatóság elvét. Ma már tudjuk: az ígéreteket nem betartó nettó tizenhat-húsz százalék is megrendítette az addigi gazdasági stabilitást. Csökkent az ország általános életszínvonala; a közalkalmazottak folyamatos fenyegetettségben élnek, hiszen az egyszeri jövedelem-emeléshez nem lett hozzárendelve a folyamatos költségvetési keret. Azt az önkormányzatoknak kell kigazdálkodniuk – illetve választhatják a lépcsőzetes elbocsátásokat.
Ami pedig a hosszú távú magyar munkaerő-tartalék képzését illeti – láthattuk, mi forgott kockán a kettős népszavazás során; s ki mennyire volt tisztában a kérdésekben rejlő valódi perspektívákkal…
És következett egy újabb terv:

Esélyt a jövőnek…

A fenti lépésekből – túl azon, hogy nem, vagy csak késedelmesen valósultak meg – mi olvasható ki? Az, hogy a jelenlegi kormány nem, hogy saját ciklusának idejére nem tervez, hanem még egy másfél éves időintervallum átlátása is nehézségekbe ütközik számukra…

Végezetül pillantsuk rá az általuk „megvalósultnak” nevezett Európa Tervre:
(Medgyessy Péter miniszterelnök 2003. február 11-ei beszéde alapján)

A tettek és a vállalások közötti különbség – égbekiáltóan nagy. Mindenki – minden kommentár nélkül – pontosan láthatja hogy hová jutottunk 2002-re, és hová juthattunk volna, illetve – hová is jutottunk.
Ezekkel.
Láthatjuk – túl azon, hogy évente, félévente előállnak egy új programmal, új miniszterrel, új miniszterelnökkel, az égadta világon semmi sem történik. Megígérik, ismét, ugyanazt, amit már tavaly, vagy tavalyelőtt sem tartottak be, illetve új elemként szerepeltetnek már korábban vállalt – és valamennyire működő – elképzeléseket. Nézzük a legutóbbi beszámolót, pontonként.
A Millenáris Park körül csupán a botrányok látványosak; azt a nagyszabású kiállítást, amely valóban százezreket vonzott, megszüntették; s azóta egyfajta szabadidő-központként működik, lényegében nem rossz programokkal, de az igazán vonzóakról tudnunk kell: az esetek többségében a Millenáris csupán a helyszínt adja, bérleti díj ellenében. A Nobel-díjasainkról nemrég tudhattuk meg: az a baj, hogy nem élnek, és nem a mi érdekünkben dolgoztak… Az Erzsébet téri létesítményben ne keressünk minőségi kulturális életet; a filmkészítőknek juttatott összegek mögött ellenben jó eséllyel kutakodhatunk szakmai botrányok után. Oktatás, informatika, vállalkozás-fejlesztés, mezőgazdaság, autópályák – valamennyi kérdésben pontosan láthattuk a valóságot. Akár abból a Nemzeti Fejlesztési Tervből, amely – lényegében – ugyanezen sarokpontokat tartalmazza; épp csak már nem Medgyessy, hanem Gyurcsány nevéhez köthető.
Ígéretként, és ötlethalmazként…
Hol tartunk – ma?

„A szocialista párt vezetői szerint az MSZP-nek és a kormánynak nem szabad elbátortalanodnia, csak azért, mert egy év múlva választások lesznek. Egyebek között erről is beszélt a miniszterelnök egy tegnapi lakossági fórumon. A kormány és a párt viszonyáról szólva Gyurcsány Ferenc közölte, hogy jól együttműködnek és nem rivalizálnak. A kormányfő a nap folyamán a száz lépés programjáról konzultált a munkaadók és a gyógyszergyártók képviselőivel.
A magyaroknak ma azt kell eldönteniük, hogy szeretnének-e úgy élni, mint a svédek vagy az osztrákok, vagy inkább úgy, ahogy a balkánon élnek, ahol a kiskapuk és a mutyik irányítják az emberek életét és az adott szó semmire nem kötelez. Ezekkel a szavakkal jellemezte a száz lépés programját a kormányfő egy fővárosi újbudai politikai fórumon.
Gyurcsány Ferenc szerint akkor lehet valaki egyenlő - nem pedig alávetett - polgár, ha betartja a törvényeket, a mindennapokat szabályozó normákat, mert amíg azokat megkerüli, trükközik, addig mások bármikor a fejére koppinthatnak. A kormányfő szerint a polgár szónak vissza kell adni a "bibói értelmét". Ezt azzal összefüggésben mondta, hogy szerinte Magyarországon ma van egy nevében polgári párt, amely nem polgárokat, hanem alattvalókat akar, ezért eredeti polgári eszményeit mára sutba dobta. A baloldal azért lehet versenyképes és haladó politikai erő Magyarországon, mert a baloldali politikusok a hatalom gyakorlóiként is megmaradtak plebejusnak, demokratának - fogalmazott a Gyurcsány, aki szerint a jobboldalt ma egy tekintélyelvű vezető felmagasztalása, a kritikátlanság és az elzárkózás, elkülönülés jellemzi. Nincs szükség még egy rendszerváltásra, még egy nagy ugrásra, ezt a csalódott populisták mondják csak - tette hozzá, majd arról beszélt, hogy ha az emberek elhiszik a jobboldali populista ígéreteket, "ő rá fog fázni". Magyarországon ugyanis a populizmus nem az igazi út.
A választásokig hátralévő egy évben a száz lépés programjával úgy kell előrehaladni, hogy az emberek elhiggyék a szocialistákról, tudják, mit akarnak - mondta a kormányfő. A sok, egyenként talán kicsinek tűnő változtatás végeredménye több lesz, mint egy nagy reformé, kulturális modellváltás, aminek során Magyarországból egy olyan ország lehet, ahol okos, művelt és szavukat betartó polgárok élnek - tette hozzá. Bármi hangzik is majd el a következő egy évben az ellenzék oldaláról, Gyurcsány nem fog 3.60-as kenyeret ígérni, vagy még annál is olcsóbbat, mert ennek az lenne a vége, hogy egyáltalán nem lenne kenyér az üzletben.
A kormányfő szólt arról, hogy Magyarország 2001-ben letért arról az útról, amely az ország boldogulásához, sikeréhez vezet, s neki eltökélt szándéka - ebben támogatják a szocialisták -, hogy az ország visszatérjen a növekedési pályára. Megjegyezte, Medgyessy Péter volt kormányfő hivatali ideje alatt megtette, amit ígért a választóknak, tudva, hogy ez jelentős kiadásokkal jár. De mára ez az út már nem járható, "már minden pénzt elköltöttünk" és vannak olyan gondok, amiket pénzzel nem, csak struktúrák megváltoztatásával lehet megoldani. Ezzel a helyzettel kellett szembenéznie, amikor február 14-én elmondta országértékelő beszédét. Ezt követte a szocialista pártvezetéssel az a mintegy másfél hónapos konzultáció, aminek eredményeképp előállt a száz lépés programjával. A szocialista párt vezetői a konzultációkon maguk is azt az álláspontot képviselték, az MSZP-nek és a kormánynak nem szabad elbátortalanodnia, csak azért, mert egy év múlva választások lesznek”.

Nos, mint láthatják – nem igazán kommentáltam a fenti szövegeket. Nem kell. Végezetül csak egyet szögeznék le: Magyarország valóban letért arról az útról, amely az ország boldogulásához, sikeréhez vezet.
De nem 2001-ben, hanem egy évvel később.
Ideje visszatérnünk rá…

Tamási Orosz János

 .

Vissza a kezdőlapra